Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A farkasok viselkedését tanulmányozó etológusok régen megfigyelték, hogy a verekedést elkerülni próbáló, vagy magát nyilvánvalóan gyengébb ellenfélnek gondoló farkas felkínálja a torkát ellenfelének.

Ilyenkor a halálos harapás lehetősége a másik állatra visszatartó erőt gyakorol, megállítja, talán meg is nyugtatja. A szaknyelvben ezt "cut off signal" néven emlegetik.

Csillapító jelzések

Mielőtt a harcra sor kerülne, az agresszió megnyilvánulását az állatok eleve megpróbálják elkerülni. Erre a célra a lecsillapító jelzéseket, az úgynevezett "calming signal"-t használják. Persze ezek a szignálok csak akkor működnek, ha mindkét konfliktusba keveredett állat képes értelmezni és használni őket. A falkában élő állatok túlélése érdekében a közös jelzések felismerésének életbevágó szerepe van. Ha nem lennének ilyen jelzések, akkor a falka igen érzékeny és bonyolult hierarchiája felborulna, kudarcba fulladna az utódnevelés, a közös vadászatok, a területvédelem. Közös jelzésrendszer nélkül a falka rendjét folyamatos csatározások, tettlegességig fajuló dominanciaharcok ásnák alá.

A kutyák testbeszéde

A szakemberek szerint a kutyák egymás között ritkán hallatnak hangokat, az ugatás-morgás-nyüszítés csak másodrendű a kommunikációjukban. Leggyakrabban a testbeszéddel fejezik ki helyzetüket vagy akaratukat. Ide tartoznak az arckifejezések, a farkcsóválás, a lábnyújtás, a hátpúposítás, a hempergés és még sok más, minden kutya által születésétől fogva ismert jelzés.

A baj akkor van, ha a jeleket a másik állat nem érti. Például a macskák és kutyák bizonyos jeleket épp ellentétesen alkalmaznak. A figyelmes gazdik is gyakran félreértik vagy figyelmen kívül hagyják a kutya számára egyértelmű jelzést.

De az is előfordul, hogy az egyik kutya nem érti meg a másikat. De hát hogyan is értené meg valaki egy puli arckifejezését, ha az arcából csak a szemei látszanak? Hogyan hegyezné a boxer vágott füleit? Ez utóbbi probléma a fülvágás tiltásával szerencsére már megoldódott.

Világnyelv kutyáknak

Kutyáknál az agresszió elkerülésének sokféle jele van. Jellegzetes például a fej elfordítása, a szájszél megnyalása. Sétáltatás közben találkozó kutyák gyakran megmerevednek a másik állat megpillantásakor, majd félrebillentik fejüket. Egyik kutya a másikhoz oldalról közeledik, közben a földet szaglássza. Útja nem nyílegyenes, hanem egy körív mentén halad. Az is gyakori jelenet, hogy a másik állatot megpillantó kutya leül, majd közelebb megy, ismét leül. Ez mind csillapító szignál, amely a verekedés kitörését hivatott megelőzni.

Az agresszió elkerülése nemcsak a verekedéstől való félelemből adódik. A kutyák genetikailag meghatározott elemi érdeke, hogy nyugalom honoljon a falkában, egyik állat se pazarolja energiáját haszontalan és néha pusztító konfliktusokra. A falka tagjainak ereje ugyanis a közös feladatokra, a túléléshez szükséges.