Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor a farok csóválja…

2008.09.17

Egy ősrégi angol vicc a farkcsóválásról: Egy fiúcska régóta szeretne kutyát. Egy napon, amikor a nagyapjával sétálgat, egyszer csak megpillant egy ebet az utcán. Nem mer közeledni felé, elbátortalanodik. Megszólal az öreg: Nézd, nem kell félni tőle, csóválja a farkát! Erre a fiú: Igen, de közben morog és ugat, így nem tudom melyik felének higgyek!

Érdemes kellő kritikával kezelni a kutya farkcsóválását, mert nem feltétlenül jelenti azt, hogy örvendezik, néha egészen tragikus véget ér egy félreértett szituáció. De, ha nem azt jelenti, hogy "hé gyere csak, nem akarok beléd harapni, barát vagyok", akkor mit jelent?

Árulkodó testbeszéd

A megfejtés valamivel egyszerűbb, mint kitölteni az adóbevallást, de okozhat izgalmakat, hogy nem csak a farok pozíciójában és mozgásában van a megoldás, hanem az "egész kutyában", annak minden porcikájában (testbeszédében). A kutya ugyanis kommunikál velünk, igaz, hogy kevésbé érthetően, sajátos dialektusban, de ez még nem jelenti azt, hogy nem kell megértenünk, mit ugat... Az ugatás, morgás, vonyítás mind utal valamire, de hogy pontosan mire, azt a kutya egész testtartása, szeme és mozdulatai fogják elárulni.

Azért van néhány egyértelmű jelzés, amit nehéz félreérteni, de ha mégis félreértjük, akkor vessünk magunkra!

  • Ilyen például a lassú farkcsóválás, miközben a farok "U" alakban kunkorodik lefelé vagy felfelé; ez nyugodt, játékos kutyára utal. Ha még hegyezi is füleit, azokat a gazdája felé fordítja, akkor egyértelműen játékra invitálja kétlábú pajtását.

  • Ha a farok meredten áll felfelé, független attól, hogy csóválja-e vagy sem, az a kutya dominanciáját vagy nagyfokú érdeklődését mutatja. Ez utóbbi is tud véres tragédiába torkollani, érdemes preventív célból kikerülni a kutya akciósugarából. Ha a farok vége egy kissé visszahajlik a kutya hátára és rángatózik, na, akkor viszont egészségügyi szempontból feltétlenül megfontolandó az angolos távozás, mert nagy valószínűséggel nem pacsiadás céljából közelít az ebállat. 

A farkcsóválás tehát egyértelműen jeladás felénk vagy egy másik állat felé. A kutya csak úgy, merő időtöltésből sosem csóválja a farkát, maximum ha kedvenc labdájával, gumicsirkéjével vagy frissen megszerzett zsákmányával játszik. Ha például eljön a vacsora ideje, mi jelzünk neki, hogy tálalva, akkor nagy valószínűséggel farkcsóválással és kisebbfajta ujjongással fog minket követni.

Konfliktuskerülőknek mindenképpen érdemes komolyan venni a kutya jelzéseit és még időben visszavonulni, harciasabb típusok és az etológia iránt érdeklődők viszont megvárhatják, amíg a kutya esetleg támadásba lendül... Bár ekkor számoljunk az esemény egészségkárosító hatásával.